A boldogság megrontója a valóság. Mérlegelünk ahelyett, hogy ráhagyatkoznánk a bennünk élő varázslat tisztán látó erejére, előtérbe helyezzük a lehetséges rosszat, a lehetséges jó helyett.
Tristan Schwartz

Boldogságemlékeztető

Összefoglaló

Web

Kapcsolat

Legújabb üzenetek

Stat:

Látogatók	: 361642
Jelenleg	: 2

Elmúlt 4 nap:

Látogatók

: 175

Boldogságemlékeztető

Ez egy boldogságemlékeztető.
Akkor kezdtem el lejegyezni magamnak, amikor úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó tovább félni az Élettől. Valahonnan még előbányászott gyermeki naivitásommal és lelkesedésemmel arra az elhatározásra jutottam, hogy a boldogság megismerhető, megtanulható. Viccesen ezt azzal is indokolhatnám, máskülönben miképpen lehetséges, hogy a gyerekek általában jobban csinálják a felnőtteknél. Persze a boldogság alighanem ennél ravaszabb probléma. A boldogtalanság pláne. Szerencsére, talán most már senkinek nem kell egyedül próbálkoznia velük. Rengeteg közös információ összegyűlt. Meggyőződésem, "sötét" depressziós korunkban új távlatok nyíltak a megértésben. Annak ellenére is így gondolom, ha sokszor inkább beszűkülésként értékelnénk a helyzetet. A világegyetem és az élet tökéletes mechanizmusát szemlélve, mindig is egy picit furcsának gondoltam azt a szenvedő látásmódunkat, amikor kétkedéssel fogadjuk az élet nagyszerűséget. Ezért különösen, mikor velem fordul ilyen elő. Néha a megjavítására javaslatokat is fel tudunk sorolni. De vajon hogyan tudná nekünk a világ megadni hozzá az ötleteket és gondolatokat, ha nem rendelkezik velük? Inkább azt hiszem, az Élet eddig még minden látszólagos korlátját túllépte. Tehát minden okunk megvan a bizakodásra. Mostanában, például az internetet is felhasználhatjuk keresgéléseinkhez, eszmecseréinkhez. Azért kezdeményezem ennek az emlékeztetőnek létre hívását, hogy segítsen újra rátalálnunk - gyermekkorunkban még birtokolt - örökségünkre, a boldogságunk választásának lehetőségére. Kedvenc rejtélyünk újszerű megközelítését, kérdéseink egyre pontosabb megfogalmazását tűzöm ki célul. Amellyel talán majd mások is könnyebben rátalálhatnak a saját megoldásukra. Ha szorongásaidból, fájdalmaidból, félelemországban tett kalandozásaidból a hazavezető ösvényt keresed, szívesen felajánlom neked is. Utunk közben emlékeztetőül kiindulásunkra, legmélyebb rétegeinkben most is jelenlévő gyermeki valónkra. Az örömre.



Boldogság fogalmam definiálásához, ebben az emlékeztetőben meg fogok elégedni egy olyan meghatározással, amivel időnkénti boldogtalanságunk kedvtelen bóklászásában is tökéletesen kiegyeznénk. Eszerint boldogság az a tapasztalatunk, amikor úgy érezzük: MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN VAN. Ugyanis ez az a helyzet, amikor a boldogtalanság mint kérdés, fel sem merül. Vagyis a boldogságot egyszerűen természetes lelki egészségnek tekinthetjük. Alapállapotunknak. Ezt a definíciót most még nem tudom bizonyítani, hiszen erre készült ez az oldal. Tehát ne tekintsük ezt alapfeltevésnek, hanem inkább bizonyításra váró kérdésnek. A boldogság a leginkább otthonos érzésünk. Mindig figyeljük is meg, ha lehetőségünk van rá, milyen könnyű az élet, amikor boldogok vagyunk. Minden ettől különböző létünk már többé-kevésbé nehézkesnek, félelmetesnek és idegennek hat. Természetesen, a későbbiekben jó lenne felderítenünk életünknek azt a felvillanyozó lehetőségét is, amit örömnek nevezünk. Előzetesen, talán nem tévedünk nagyot, ha az örömöt boldogságunk erőteljes érzékelésének tekintjük. Gyermekkoromban legtöbbször még pontosan így láttam a világot. Bizalommal és kicsattanó életerővel. Aztán nagyra nőttem és közben olyan mélyre süllyedtem a világ félelmében, az aggodalmaskodó depresszív gondolatokban és az élet megkérdőjelezésében, hogy most írásban kell emlékeztetnem magamat: a boldogság számomra a leghasznosabb és legvalóságosabb dolog. Ilyenkor vagyok a legerősebb, a legegészségesebb és szellemileg a legtisztább és úgy érzem száguldok terveim megvalósításával.



Minden eredményünket - kezdve attól hogy megtanultunk járni, vagy beszélni - örömünk lelkesítő ereje érlelte. Ezért talán érdemes jól megfigyelnünk ezeket az alkalmakat. Sőt, szorgalmasan jegyzetelni. Fiatal koromban azt gondoltam, hogy valami kedvezőnek kell történnie a boldogsághoz. Azután, ez az első felfedezésem róla, később nem bizonyult pontosnak. Mert kiderült, hogy ezek a kedvenc események, leginkább csak nekem azok és nekem sem mindig. Vajon, ha a boldogságunk ennyire személyes, elképzelhető hogy rajtunk múlik? Remélem igen. Mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy előzetesen valamilyen módon mindig mi magunk döntünk róla. Például, hogy: "jaj, csak ezen jussak túl...", vagy "milyen jó lesz, ha...". Ennek a tuti módszernek - hogy hozzá kötjük örömünket valami kézzel fogható eseményhez - megvan az a hátránya, hogy közben elfelejthetjük valójában honnan is jön. Belőlünk? Így pár sor alatt - azt hiszem - alapjaiban meg is fejtettük a boldogság titkát. Hiszen honnan is jöhetne máshonnan, ha örömünket leginkább csak mi érezzük? A titok valójában mi magunk vagyunk. Egyénenként és közösségileg is. Ha a legnagyobb csodát kell felidéznünk boldogságunkhoz, akkor az Életet javaslom. Saját magunkat. Most már "csak" arra kell rájönnünk, hogyan tudnánk örömünket tetszőlegesen megvalósítani. Boldogság emlékeztetőnk a továbbiakban erről szól. Lelki egészségünkről és az Élettel való legjobb kapcsolatunkról. (Ha valakinek úgy jobban tetszik, az emlékeztető szövegében az "Élet" helyett mindenhova behelyettesítheti az "Isten" szót is.)



Bízhatunk abban is, hogy egészségünk és életkedvünk információi mindenki számára hozzáférhetőek. Hiszen mi okból akarná bárki is elzárni őket? Az informatika korában már a gyerekek is tudják, hogy ez teljességgel értelmetlen és lehetetlen. Ugyanis az információnak és a gondolatnak van egy rendkívül érdekes - minden mástól különbözőnek látszó - tulajdonsága. A megosztásával csak egyre több lesz. Megállíthatatlanul. Ez azért is fontos, mert mégiscsak van valami, ami ehhez hasonlatosan működik, mármint hogy a továbbadással sokszorozódik. Az öröm. Ez a ritka, mégis hasonló jellemző talán nem véletlen. A gondolatok és az érzelmek rokonságára utal, amelyet mindenképpen alaposan megvizsgálunk majd. Keresgéléseim során, egy-egy felfedezésemkor az emlékeztetőm részeit újra és újra átírtam. Olyan is történt, hogy az addigiak ellentétére. Mivel ez az emlékeztető az interneten kerül közlésre, előfordulhatnak változtatások, további bővítések, hogyha valami fontosról megfeledkeztem volna. Illetve a jobb értelmezhetőség miatt a visszajelzések erre kérnek. Arra azért megpróbálok vigyázni, csak akkor fordulhasson elő, hogy rajtam kívül más is olvas egy fejezetet, ha már elégedett vagyok a tartalmával.



Ebben az emlékeztetőben varázslatos kérdések és gondolatok vannak. Leginkább olyan közös elvek és eszmék, amit együtt teremtettünk. Az a szerencsés vagyok aki lejegyezhetem őket. Egyszerűen így döntöttem. Amikor innen-onnan elkezdtem összegyűjtögetni ezeket a kincseket és bölcsességeket megfogadtam, hogy ezt a keresgélést mindaddig folytatom amíg teljes sikert nem aratok. Kutatásom kiindulásaként feltételeztem, hogy biztosan léteznek olyan információk, amelyek ismerete mindent megváltoztat és amiket mindeddig figyelmen kívül hagytam. Ezeknek a különleges - gyógyulást hozó - gondolatoknak egy részét mások már kigondolták előttem. ősidők óta. A rendszerezést és szerkesztést természetesen a saját tapasztalataim alapján végeztem. Mivel gyűjtögetéseim során csak korlátozottan törekedtem objektivitásra, ezért csakis ajánlani tudom, hogy te is lejegyezd a kedvenceidet, amikor az időd vagy a kedved megengedi. Nem nehéz rájuk találni. Elegendő elhatároznunk magunkat - mondjuk esténként, vagy reggelente - hogy az előttünk álló napon újra észrevesszük az értékes dolgokat, gondolatokat. Amikor jó kedvünk van csak úgy jönnek maguktól és egész lényünkben érezhető megkönnyebbülést, reményt hoznak. Kétségkívül félelemben, depresszióban pillanatnyilag nehezebb rájuk lelni. Viszont máskor soha ilyen pontosan nem tudhatjuk milyen gondolatokat is szeretnénk magunknak leginkább. A kereső algoritmusomban nincs semmi különös. Egyszerűen a közösből tulajdonba vettem és leírtam boldogító gondolatainkat, kérdéseinket. A válogatásnál ilyen egyszerű elvet alkalmaztam.



Amikor tanulmányozni kezded ezt az emlékeztetőt pontosan ugyanezzel a feltételezéssel élsz. Vagyis hogy választ találhatsz magadnak a gondolatok között. Máskülönben valami mással próbálkoznál. Horgászással, vagy énekléssel, esetleg versenyzéssel? Ebből a közös kiindulásunkból már azt sem nehéz feltételeznünk, hogy léteznek olyan elbátortalanító gondolatok is amelyek kifejezetten szándékaink ellen hatnak. Ezeket a lopakodó depresszív félelmeinket egészségügyi okokból nem fogjuk mértéktelenül kutatni, de gyorsabb és hatékonyabb kerülésükhöz, elengedésükhöz üdvös lehet felismernünk őket. Mivel boldogtalanságainkat mindig valamilyen félelemként azonosíthatjuk, hajlamosak vagyunk negatív ítéletet alkotni a félelmekről. De valamiért sohasem voltam igazán megelégedve azzal a sokat hallott jó szándékú tanáccsal, hogy: "Ne foglalkozz a félelmekkel annyit. Ne is figyelj rájuk!". Ennek a módszernek pillanatnyi hatékonyságát nem kétlem. Sőt, csakis gratulálni tudok annak, akinek ezt az elfordulást sikerül boldogtalansága közepén megvalósítania. Ebben az emlékeztetőben is próbálok majd támpontot nyújtani ehhez. Ugyanakkor nem hiszem, hogy hosszú távon további bizalmatlansággal és félelemmel, megszüntethetjük bizalmatlanságunkat és félelmünket az Élet felé. Sokkal inkább tekintek csodálattal félelmeink megbízható hasznosságára. Még a látszólag irracionális, vagy ok nélküli, kórosan rendszeres előfordulásuk esetén is.



Boldogság emlékeztetőnkben talán több szó esik félelmeinkről, mint a boldogságól. Ugyanis, - mint ahogyan boldogság definíciónkban is említettük - boldogságunk a legtermészetesebb dolog. Tehát elegendő azokat az ellentétes folyamatokat megértenünk, amelyek meggátolják, hogy örömünk és egészségünk automatikusan helyreálljon. Azonban félelmeinknek is elsősorban pozitív aspektusait vizsgáljuk, vagy a negatív hatások leírásánál is, éppen félelmünket próbáljuk csökkenteni ezektől, a megismerés által. Ugyan ma már nem szorongok, mégis szívesen indulok ki innen. Szerintem ez egy sokkal jobb alap, mint aminek elsőre látszik. Ugyanis pontosan félelmeinket fogjuk segítségül hívni örömünk megismeréséhez. Ezért, ha eddig sokat küszködtél velük, akkor a munka nehéz részét már el is végezted. Nem kérek olyat tőled, hogy ismeretlenül bízz meg bennem: idegenvezetőül a "pokolba". Mindenek előtt - a következő "Boldogtalanságaink" című fejezetben - el fogom mondani az okot, miért érdemes szerintem mégis jó alaposan a mélyére néznünk. Amikor idáig érsz az olvasással, addigra pontosan tudni fogod mit tegyél. Velem tartasz, vagy keresel valami jobbat? Vagyis ismerősre lelsz-e itt, a magadban hordozott igazsággal? Azt hiszem, ilyesmi még akkor is előfordulhat, ha meggyőződésed szerint most találkozol ezekkel a gondolatokkal először. Ez egy boldogságemlékeztető és semmiképpen sem szorongásnapló. Mindig csak a megoldásokra szeretnénk emlékezni, ezért csak egy egészen egyszerű használati utasítással szeretnélek ellátni az olvasáshoz: ne koncentrálj túlzottan a felismert problémákra. Ezeknek a szavaknak semmilyen hatalmuk és jelentőségük nincsen mindaddig, amíg nem kivédhetetlen veszélyként szemléljük őket.



Következő fejezet >> Boldogtalanságaink