Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.
Paulo Coelho

Boldogságemlékeztető

Összefoglaló

Web

Kapcsolat

Legújabb üzenetek

Stat:

Látogatók	: 361637
Jelenleg	: 1

Elmúlt 4 nap:

Látogatók

: 175

Meditáció

Létezik egy békés sziget érzelmi világunkban, ahová mindennapi problémáink, vagy kényszeres negatív gondolataink elől "elbújhatunk". Azonban félelemmel, vagy menekülve akkor sem lehet rátalálni, ha már művészi szinten gyakoroljuk belső utazásunkat. Nekem a meditáció segített legtöbbet, depresszív félelmeimet feloldanom. Mégis sokáig halasztgattam ennek a fejezetnek a megszerkesztését és utoljára hagytam. Ugyanis a meditáció: belső világunk felfedezése. Messze túlmutat a fogalmainkon, sőt a gondolatokon is. Egy bizonyos ponton túl, egyedi személyes tapasztalat. Ezért, ami információt a meditációról találhatunk, az elég tarka. Ráadásul mindenféle misztikum, legenda és félreértés tapadt hozzá. Nyilván nem vagyunk egyformák és többféle kiváló technikát is kifejlesztettek az évezredek során. Nem kívánom ezeket szaporítani, inkább próbáltam a lényeget kihámozni és megfogalmazni, sajátosan a depresszió, illetve a különböző szorongások, fóbiák kezeléséhez. A meditáció gyakorlatai általában egyszerűek, amit most itt bemutatok a feszültség oldáshoz, igazából egyetlen bekezdésben is leírható. Azonban, eredményesen alkalmazni bármelyiket is, kitartó gyakorlást igényelhet. Hiszen meditációnk hatásfoka, elménk és figyelmünk fegyelmezésének minőségén múlik. A meditációs módszerek éppen arra szolgának, hogy leegyszerűsítsék ezt számunkra, amennyire csak lehetséges. Ha ellentéteset látunk, nyugodtan keresgéljünk tovább. Tehát a nehézség sohasem a gyakorlat, hanem önfegyelmünk elsajátítása és hogy ezt minden alkalommal megkönnyebbülésünkig és békénkig gyakoroljuk. Mégsem kell, hogy ez bárkinek is kedvét vegye. A meditáció elsajátítása, minimum ugyanolyan élvezetes és hasznos lehet, mint bármely más tanulás és fejlődés. Ráadásul depresszív tapasztalatokkal sokkal könnyebb lesz. Hiszen akik gyakran kalandoznak el gondolataik és ilyen módon érzelmeik között, azoknak az érzékei és a mozgása is szabadabb ezen a területen.



Szeretek gyakorlati módon és - amennyire lehetséges - leegyszerűsítve közelíteni a meditációhoz. A meditatív tudatállapot, első lépcsőként azonos azzal, amikor valaki elréved, "néz" szinte mozdulatlanul maga elé. Értelmünknek ez a furcsa lazító üzemmódja, legtöbbünk gyermekkorában még könnyedén magától működött és ha megkérdezte valaki "min gondolkodtunk így el?", nem tudtuk megmondani. Ugyanis semmin. Ilyenkor nemcsak a külvilágról "feledkeztünk" meg egy kis időre, hanem a gondolatokról is. Azóta a sok gondunk és állandó gondolkodásunk kinevelte belőlünk, ezt az öngyógyító automatikus meditatív képességet. Hiszen elménknek, ezeket az utolsó pihenő szüneteit is befalaztuk gondolatokkal és most bizony egy csomó erőfeszítésünkbe kerülhet visszaszereznünk a kilátást, belső világunkra. Tehát egyáltalán nem valami ősi titkot kell elsajátítanunk a meditációhoz, távol-keleti nyelvű útmutatók alapján. Ráadásul ha túlzottan a külsőségekre, vagy a szertartásokra figyelünk, azok garantáltan a felszínen tartanak minket. Nyilván a különböző jóga testtartások, mint a lótuszülés is segíthetik gondolataink fegyelmezését és figyelmünk koncentrálását. Viszont sok gyakorlást és hajlékonyságot igényelnek és nem is veszélytelenek, például ha meditáció közben elaludnánk. Már önmagában az a tény is megnyugtatólag hatott rám, amikor megtudtam, hogy ezek sem fontos elemei a meditációnak. Eleve segíti az eligazodást és a tisztánlátást, ha nem keverjük össze a meditációt, a meditatív állapot előidézéséhez alkalmazott "millió" féle gyakorlattal. A meditáció, egy különleges, belső világunkra figyelő lelkiállapot, vagy tudatállapot, amellyel visszatalálhatunk Önmagunkhoz. Semmiképpen sem egy konkrét gyakorlat, technika, vagy szertartás! Legyen az bármilyen. Hiszen a meditációnak pont az a célja, hogy szeretnénk létezésünk alapvetőbb mozgatóit felfedezni a cselekvésnél, sőt a gondolatoknál is. Ezért a gyakorlatok során, egyszer csak elérkezik a meditatív szakasz, amikor mindenfajta tevékenységet megszüntetünk egy rövid időre és "csak" befelé figyelve létezünk. Most ide sorolva a gondolkodást is, a mellőzendő tevékenységek közé. Felesleges félelmeink is, csak az ezeknél alapvetőbb, érzelmi szinten hozzáférhetőek. Az első igazán lényeges pont, hogy ilyenkor elménk gondolatkeresgélő üzemmódját lelassítjuk, gondolatainkat "lehalkítjuk". Tevékenységünket sem mindig könnyű félretennünk pár percre, de először még ennél is sokkal nehezebbnek tűnhet gondolatainkat szüneteltetni meditációnk idejére. Ugyanis általában nagyon szeretünk gondolkodni és gyermekkorunk óta trenírozzuk erre elménket. A gondolatok, elménkre szinte kábítószerként hatnak, teljesen eltakarva tudatalattinkat, lelkünket. Mindezért az állandó gondolatokra figyelés talán az utolsó és legnagyobb akadálya, végtelen belső világunk megismerésének. Nincs is ebben semmi különös, a gondolkodás általában igazán fantasztikus lehetőség, teljesen elvarázsol bennünket és minden figyelmünket leköti. Persze sokan már megtapasztaltuk az árnyoldalait is.



Gyakran hallom szorongóktól, hogy "mi a bánatról beszélsz...", hiszen a negatív gondolataikat képtelenek befolyásolni. Főleg depresszióban. Meditálni pedig valóban különösen nehéz ilyenkor. Viszont pótolhatatlanul hasznos. Akármilyen kis "mértékben" is sikerül a meditáció irányában mozdulnunk és javítanunk gondolatvilágunkon, az mindig oldja depressziónkat. Ugyanis a meditáció, a szorongás ellentéte. Félelemmentes, békés létezés. Ameddig nem így van, addig nem meditálunk, hanem szorongunk. Azonban, hogy ilyen lehetetlen helyzetekben is sikerüljön elfordulással javítani gondolat-világunkon, illetve csökkentenünk ellenérzéseinket, érdemes beiktatnunk naponta tíz-tizenöt percnyi meditációt. Felkészülésként ezekre a nehezebb időszakokra, amikor idegenül negatív gondolatok, kényszeresen törnek ránk. Illetve tudatalattinkba is mélyen, automatikus programként beégett káros agymenéseink fellazítására. Az előző fejezetekben kiderítettük, hogy mély depresszív félelemeink teljes feltörése, kipiszkálása, kitakarítása, leginkább csak újra átélésükkel lehetséges. De csak ha bátran, békésen, sőt hálával és szeretettel viszonyulunk ezekhez a pótolhatatlanul értékes alkalmakhoz. Mint amilyen a depresszió. Nem pedig félve, ellenállva, menekülve, mintha ellenségünk lenne. Hiszen akkor még inkább mélyítjük depresszív félelmeinket és érzékenységünket. Ha legkellemetlenebb felbukkanásukkor is sikerül tökéletesen elhitetnünk magunkkal, hogy régi fóbiáink, vagy irracionális félelmeink nem veszélyesek többé, akkor tudatalattink sem ragaszkodik többé hozzájuk és végleg törlődnek onnan. Márpedig az egyetlen biztos megoldás erre, ha nem félünk tőlük. Ez persze eleve némileg ellentmondásosnak tűnhet: hogyan lehet békésen nem félni és mégis újra átélni rögzült félelmeinket? Úgy, hogy félelmünk depresszív része ilyenkor még jelen lesz, hiszen csak most próbáljuk feloldani, de már gondolatainkkal nem támogatjuk ezt. Semmiképpen nem gondoljuk tovább, vagy hiszünk neki, inkább rendre cáfoljuk irracionális gondolatainkat. Mindezt pedig elménk meditatív fegyelmezésével lehetséges megvalósítani.



Előző definíciónkat meg is fordíthatjuk. Szorongás: a meditáció hiánya. Önmagunk, gyökereink és igazságunk elvesztése. Ilyesmi pedig csakis akkor történik, ha túlságosan a világ félelmeire hangolódunk, egyre inkább hiszünk nekik. Ezért is olyan fontos, gondolataink mindenkori minősége. Figyelmünk szempontjából, nagyon jó analógia gondolat-világunkra, a tárgyi világ. Eredetileg, a gondolataink pontosan annyira függetlenek tőlünk, mint a tárgyaink. Ez a megállapítás, csak azért tűnhet annyira hihetetlennek első hallásra, mert mi magunk alakítunk ki függőséget a gondolatokhoz. Többé kevésbé ugyanúgy és ugyanazokból az okokból, mint tárgyainkhoz. Olyasmi ez, mint a bevásárlás. Nagyon hasznos lehet néha körülnézni a gondolat piacon, de érdemes megfontolni miből mennyit veszünk. Ugyanis, ezeket aztán fel is kell dolgozni: cipelni, gondozni, tovább fejleszteni, tárolni, működtetni, hasonlatosan tárgyainkhoz. Csakis mindennapi gondolat választásaink és állandó figyelmünk teszi a gondolatokat túlzottan erőssé, vagy nehézzé. Illetve még inkább a rájuk reagáló érzelmeink, ragaszkodásunk! Ez természetesen nem csak negatív esetben (depresszióban) igaz. Ha már szeretjük a gondolatokat, talán érdemes mindig figyelni arra is, hogy kellemesebbeket válasszunk közülük. Erős megtapadásukért, a szó szoros értelmében, szinte lehetetlenség is gyorsan "kiüríteni" elménket, de lehetséges figyelmünket máshova fordítani. Sőt, vannak trükkök amivel ez gyorsabban megvalósítható az állandó gyakorlásnál és fegyelemnél. Például, ha valamilyen erős fájdalmat okozunk magunknak. Ez egy érdekes kísérlet, mazochisták talán örülnek is neki, de haszna a felfedezésben ki is merül. Figyelmünk ilyen radikális koncentrálása, nem tartós gondolat-csillapító hatás. A meditációnkhoz is segít elengednünk gondolatainkat az a szemlélet, ha úgy képzeljük el a gondolatokat, mint egy folyót, vagy felvonulást, amiben éppen benne állunk. Nem kell megállítani, talán nem is lehet. Ha meguntuk, vagy már kellemetlennek érezzük, csak odébb kell menni, ahol már nincs hatása.



Lássuk a gyakorlatot. A meditációt, itt most a feszültség oldás lehetőségeként alkalmazzuk, ezért leginkább saját légzésünkre koncentrálás technikájának elsajátítását javaslom, hiszen ez bármikor "kéznél" lesz. Némely meditációs gyakorlat, testünk ellazításával kezdődik, de félelmeink oldásához ennek ellenkezőjét is tehetjük. Sőt ajánlatos is mindenek előtt testmozgással felfrissíteni magunkat (minél intenzívebben, annál jobb). Nemcsak az alvás elkerülésére. Ezután izmaink úgyis automatikusan ellazulnak majd. Itt most nem testünk pihentetése a fontos, hanem inkább elménkké. Mindig sokkal könnyebb a meditáció, ha gondolat-világunk nem túlságosan negatív és kényszeres. Testünk felpörgetése pedig javítja kedélyünket, gondolat szabadságunkat, ezáltal meditatív koncentrációnkat és képességünket is. Egyszerűen könnyebb élet energiánkra hangolódnunk, ha ilyen fizikai módszerekkel is mindig előhívjuk. Ezután kezdődhet a befelé figyelés. Eleinte fontos a kényelmes elhelyezkedés, hogy semmi se zavarjon bennünket. Tetszőleges ülőhelyzetben, vagy akár feküdni is szabad, ha nem alszunk el. Ahhoz, hogy figyelmet vonjunk el elménk gondolatkeresgélő részétől, ki kell zárni a világ ingereinek nagy részét. Hasznos behunyni a szemünket. Kezdőknek, egyszerűbb célkitűzés eredményesebb lehet: ne várjunk semmi különöst, csak a lelassított mély légzésünkre koncentrálást gyakoroljuk. Mindaddig, amíg sikerül rendszeresen elhagynunk, lehalkítanunk a gondolatokat és már nem is ijedünk meg ettől. Ennek eredményeként, - talán sokadik alkalommal - előállhat egy különös állapot, amikor már alig, vagy teljesen megváltozva érzékeljük testünket. Annak határai, fizikai jellemzői, tömege elmosódnak számunkra. Ilyenkor már sikerült is a meditáció. Akkor is, ha ennek egyéb jelét nem tapasztaljuk. Hurrá!



Mégse törekedjünk túlzottan erre, csak hagyjuk megtörténni. Addig ugyanis aligha lehetséges felül emelkednünk gondolatvilágunkon, mert a terveink és vágyaink is erős elhatározások és gondolatok. Amikor már rendszeresen megtaláljuk "súlytalanságunkhoz", vagy "testetlenségünkhöz" az utat (elnézést a furcsa szavakért, de sajnos a meditációnál hamar fogalmaink végére érünk), máris egy új és nagyon izgalmas meditatív nézőpontra tettünk szert, érzelmi és gondolatvilágunk összefüggésének megértéséhez. Ezért ajánlatos ezt, feszült időszakainkban is rendre megismételnünk. Ugyanis, ilyenkor a félelmetes gondolataink látszólag eltűnnek, valójában átalakulnak valami "mássá". Ebben a gondolat nélküli magasságban, depresszív félelmeink már csak "testi" feszültségként, enyhe fájdalomként, kellemetlen érzésként, nyomásként lesznek jelen. Ezeket a "fájdalmakat" nem csak a fejünkben, hanem teljes szervezetünkben érezhetjük. Leginkább persze gerjesztett állapotukban, vagyis szorongások, depresszív hatások, időjárási frontok idején. Nem mindenkinél pontosan azonosan, de mindig felismerhetően. Talán furcsán hangzik, hogy mindennapi aggodalmaink, félelmeink, a testünkben hagynak lenyomatot. Azonban itt vegyük számításba, hogy depressziónk tünetei is részben testiek: erőtlenségünk, étvágytalanságunk, fejfájásunk, gyomorgörcsünk. Ezek talán az irracionális "veszélyek" kiváltotta menekülési, vagy harci reflexek eredményei. Az izmaink és az elménk felfokozott működéséhez hirtelen felhalmozott, de igazából soha fel nem használt testi energiánk maradványai. Ilyenkor ezek már megfigyelhetővé, sőt akár szerethetővé válnak. Ráadásul gyakori meditatív figyelmünknél nincs is többre szükség feloldásukhoz. Illetve, talán még sok-sok türelemre. Hiszen évek alatt gyűjtögetett félelmeinket, ugyancsak sok idő lesz egyenként felszámolnunk. Ezután meditációnk kezdetekor, már mindig megfogalmazhatjuk magunknak új céljainkat: feszültségeink, félelmeink feloldását. Amit ezeknek a testi feszültségeinknek elpattanásaként, bizsergető megkönnyebbítő eloszlásaként jól érzékelhetünk.



Ez a félelem mentes, békés szemlélet, - szorongásunk, vagy depressziónk idején - a LEGFONTOSABB "lehetőség", tudatalatti félelmeink és depresszív érzékenységünk fokozatos elhagyásához. De nem győzöm ismételni, csakis akkor működhet, ha tényleg nem félünk, vagy legalább mindig kicsit kevésbé. Ezért is tettem idézőjelbe a lehetőség szót, mert hamar kiderül számunkra, hogy depresszióban, egyáltalán nem lesz mindig könnyű megvalósítani meditatív hozzáállásunkat. Ezért a következőkben, további módszereket is érdemes felkutatnunk segítségül. Ezek pedig mind arra a tapasztalati alapelvre épülnek, hogy élethiányos érzéseink és félelmeink az élettől, leghatékonyabban az Élet alaposabb megfigyelésével semlegesíthetők. Ennek pedig legegyszerűbb módja befelé van, saját lényünk felfedezésével (meditáció). Azonban, ehhez az Élet külső megnyilvánulásait is igénybe vehetjük. Az előbb említett okokból, a természetben sokkal könnyebb meditálni, mint a város mentális zajában. Továbbá, csoportos meditációval is próbálkozhatunk. A meditáción kívül, talán a legjobb lehetőség depresszív gondolataink pillanatnyi csillapítására, javításra: a testmozgás. Ezeket erős depresszív hatások idején mindenképpen érdemes kombinálnunk. Például, beszerezhetünk egy kerékpárt, amivel depresszióban rendre elkirándulhatunk a közeli hegyre, vagy erdőbe meditálni. Vagy akár gyalog. Ha valaki a testmozgást túl nehéz feltételnek tartja, gondoljon arra, hogy a depressziója milyen nehéz feltétel. Ugyanis ameddig félünk valamitől, addig érzelmi rendszerünk és tudatalattink is veszélyként értékeli ezt és ragaszkodik ijedt, vagy rettegő reakciónkhoz, reflexszerű érzékenységünkhöz. Akkor is, ha teljesen felesleges. Most felsorolnám azokat a fontos pontokat, amelyek segíthetnek, hogy depresszióban is sikerüljön a meditáció és szorongató gondolataink fegyelmezése:
NAPI GYAKORLÁS,
MEDITÁCIÓ ELŐTT INTENZÍV TESTEDZÉS,
SOK VÍZ,
TERMÉSZETES ILLÓOLAJOK MÉLY BELÉGZÉSE,
TERMÉSZET



Az elnevezéséből is látszik, hogy tudatalattinkra gyakran úgy gondolunk, mint valami buta automatizmusra, de érzelmi intelligenciánk átgondolásakor is láthattuk, hogy ez nagyon felületes megfigyelés. Hiszen csupa olyan "tevékenység" tartozik ide, amelyeket elménkkel felfogni sem vagyunk képesek, nemhogy irányítani. Mint a mozgásunk, érzelmi rendszerünk, vagy milliárdnyi sejtünk összehangolásával szabályzott életfolyamataink. A következőkben, az Élet, Életerő és a Lélek fogalmát, ugyan abban az értelemben használom. Mindenki behelyettesítheti a másik helyett azt, amelyik számára elfogadhatóbb. Egyszerűen arról van szó, hogy aki nem hisz a lélekben, az inkább kicsattanó életerejével fogalmazza meg magának tettrekészségét, vagy egészségét. Aki meg nem hisz az életerőben, az inkább lelkesültségéről, életkedvről, életörömről beszél. De most itt csakis olyan összefüggésben szerepelnek majd, ahol ezek pontosan ugyanazt jelentik. Azt talán kevesen vitatnák, hogy az élethez valami fajta energiára van szükség, ami életfolyamatainkat is működteti. Régi feltételezés, hogy ez az "energia", sokkal alapvetőbb minőség, fizikai megnyilvánulásánál. Ez a megkülönböztetés most már a tudományban és a kvantumfizikában is megjelenik, ott titokzatosan MEGFIGYELŐ-nek nevezzük. A "megfigyelő" szinte mindenre hatással van és az elnevezés is valamiféle tudatosságot sugall, ha nem is pontosan olyat, mint gondolkodó részünk. Az orvos is - a sokkal alapvetőbb - életenergiáink, életfolyamataink fellelhetősége alapján állapítja meg az életet, vagy halált, nem pedig nagyra becsült tudatunk és gondolkodásunk működése, vagy nem működése szerint.



Boldogság-emlékeztetőnk elején nyitva hagytunk egy fontos kérdést. Miért ilyen fontos tényező az ÖRÖM? Hiszen úgy tűnik, minden ezért történik. Ha ritkán előfordul, hogy félelemből cselekszünk, akkor is örömünket féltjük. Csak mély meditációban derülhet ki a válasz és a felismerés, hogy örömünk, életerőnk (lelkünk) szabad áramlásának érzékelése. A meditációval egyidős régi feltételezés az is, hogy ezeket a csodálatra méltó "automatikus" folyamatokat, a lélek működteti. Ez a végtelen öröm és rend, viszont csak akkor fedezhető fel számunkra, ha ezekre az "egyszerű" életfolyamatainkra koncentrálunk. Az Élet-re, vagy Lelki tudatunkra hangolódásunkhoz, ilyen egyszerű az út. Annak aki valami cifrább megoldást várt, csalódnia kell, de legalábbis semmiképpen sem a gondolatokat figyelembe venni. Az örömöt majdnem mindenki kifelé keresgéli, pedig befelé van. Ezért nem csak a magyar nyelvben van így, hogy a lélek és lélegzet azonos szótőről fakad (latin: spirarre, spiritus). Az élet működik. Méghozzá lehetőleg mindennapi problémáinktól függetlenül. Békés precizitással, művészi tökéletességgel és a legnagyobb örömmel és szerető gondoskodással. De újra leírom, ezek a megállapítások csak annak jelentenek valamit, aki meditációval utánajár. Eddig talán büszkék is voltunk tudatos énünkre, de igazából csak a rettegő részeinknek igénye ez az állandó figyelemmel táplálás, fontosságuk és "rendkívüli" képességeik elismerése. Ennek gyógyítására, segíthetünk neki összehangolódni valódi gyökereivel, nemes és tiszta származásával, saját békés és örömteli Lelkével. "Aki" végtelen szerénységgel és hihetetlen kreatív élet- és teremtőerővel, a háttérből működtetve, az egész csinnadrattát lehetővé teszi számára. Ezután, felszínes énünknek sem lesz már olyan félelmetes a lehetőség, hogy még sincs állandóan igaza. Vagy az, hogy esetleg valamilyen módon nyilvánosan lelepleződhet, a különlegesség érzésének igazolására kitalált, minden tevékenységének, sőt egész cselekvés-vallásának alaptalansága és feleslegessége. Ugyanis, minden lélek különlegesség érzése onnan ered, hogy egyszerűen így igaz: mindenki különleges és pótolhatatlanul értékes része a létezésnek. Tehát a Lélek nem azért nagy, mert mondjuk zongoraművész, építész, vagy erőművész, hanem minden Lélek egyszerűen olyan nagy, hogy mindezt megteheti.



Személyiségünk (lelkünk) összetettsége miatt, a meditáció ez egyik legalkalmasabb módszer önmagunk megismerésére is. Meditatív magasságból, például fokozatosan "láthatóvá" válnak - testi feszültségek formájában - húrokként kifeszített antennáink, amelyek érzékeny vevőként, együtt rezonálnak a világ félelmével. Mivel lerakódott félelmeink egész testünket behálózzák, ezt a furcsa érzékünket, fájdalomtestnek, vagy árnyéktestnek is nevezzük. Depresszív érzékenységünk, egy automatikus riasztó és radar rendszer, amelyet mindennapi félelmeink hibás értelmezésével és védekező megfigyelésével teremtettünk magunknak. Helyes békés meditatív viszonyulásunkból, az oldódása is mindig jól érzékelhető. Viszont nem biztos, hogy ez azonnal, már meditáció közben megtörténik. Nyilván azt várnánk, hogy amint megszüntetjük őket, mindig picit kevésbé lesz kellemetlen szembe nézni velük legközelebbi alkalommal. Ez igaz, de sajnos még sokáig kísérthetnek nagyon kellemetlen hatásaik. Ugyanis némely félelmünkhöz évek óta ragaszkodunk. Ráadásul, ahogy békés figyelmünkkel hámozzuk le magunkról ezeket, újabb és újabb félelem rétegekre és feszültség hálózatokra lelhetünk, attól függően, hogy mennyi feszültséget raktároztunk életünk során. Viszont hatékonyabbá és kényelmesebbé is fejleszthetjük meditációnkat és konstruktív szembenézésünket. Meditatív életfolyamatainkra hangolódásunk folytán, idővel megtörténhet még egy fontos esemény. Testünk akaratlan megmozdulása, fejünk vagy testrészeink enyhén bólogató, hullámzó mozgása. Figyelmünket erre a hullámzásra koncentrálva, ez nagyon megnyugtató otthonos érzés és megkönnyebbülést okozó hatás. Ha ilyesmit tapasztalunk, mindig érdemes megpróbálnunk olyan alaposan megfigyelnünk, amennyire csak sikerül, hogy szinte eggyé váljunk vele. Meditációban életerőnk, ilyen hullámzó mozgásként, áramlatként érzékelhető és ez pontosan az erőtlen depressziónk ellentéte. Rendkívül felvillanyozó lelkesítő érzés, mélyére hatolásunknak megfelelően, egészen az eufóriáig. Főleg akkor lesz nagyon kontrasztos mindez, ha éppen feszültségünk meditatív elhagyása után találunk rá. Sőt, egy kis gyakorlással megőrizhetjük erőnk és örömünk érzékelését bármikor. Meditációnkból befejezésével mindig próbáljuk meg, ezt az életerőnkre irányuló figyelmünket továbbra is fenntartani. Ezután nincs is mit magyarázni, hiszen rátaláltunk a Lelkünkre és köszöntöttük "egymást".



Egy pár szót még szeretnék írni, ezekről a "káros" gondolatokról. Úgy definiáltam őket, mint meditációnk utolsó akadályait. Ez mégsem teljesen alapos, inkább praktikus szemlélet. Amikor elkezdjük meditációnkat, akkor a gondolatok újra és újra megpróbálnak majd figyelmünk előterébe kerülni. Sőt lehetséges, hogy soha ennyi gondolattal nem találkoztunk még, mint amikor mellőzni szeretnénk őket pár percre. Ez persze fegyelmezetlen elmékre is utal, ami megakadályozza a koncentrációt a mélyebb szintekre. Valójában, persze nem tolakodnak a gondolatok sehova, ez a jelenség már belső világunk megfigyelésnek egy fontos és eredményes szintje. Ezért akármi is történik a gondolatokkal, ne keseredjünk el, például ha folyton megjelennek, vagy még inkább elkalandoznak. Ilyenkor rendre kezdjünk újra a légzésünkre koncentrálni, tekintsük őket egy távolodó felvonulás részének és hagyjuk elmenni. Amint elkezdünk bosszankodni sikertelenségünkön, értékelni hogy meddig jutottunk éppen, vagy megfogalmazni, analizálni a meditációt, máris a gondolatokhoz kell folyamodnunk, ami lehetetlenné is teszi tovább belső világunk felfedezését. A meditációban felbukkanó furcsa gondolataink, érzelmi rendszerünk fontos üzeneteinek érzékeny vételét jelenti. Ezért talán sokáig "kudarcosnak" tűnhet gyakorlásunk, a folyton felbukkanó gondolatok miatt. Nem az! Ráadásul, ilyenkor elveszítjük a koncentrációt és rossz irányba nézünk. Visszacsúszunk a gondolatok szintjének sodrásába és azok pedig azonnal kipenderítenek a meditációból. Ezért ne küzdjünk túlzottan a gondolatok ellen, mert inkább békét szeretnénk teremteni, nem küzdelmet. Mivel ezeket a feszültségeket a mindennapi "harc" generálta bennünk, csak tiszta békével lehet "áttörni" rajtuk.



Első "meditatív" megfigyeléseink közé sorolhatjuk lelkünk és érzelmi intelligenciánk egy következő fantasztikus és alapvető képességét. Amikor kikristályosodik bennünk egy vágy, akkor érzelmi rendszerünk azonnal felszínre hozza minden meggyőződésünket, félelmünket, gondolatunkat, amelyek ezzel a célunkkal ellentétesek bennünk. Ugyanez történik meditációnk elején "tolakodó" gondolatainkkal, ráadásul most már sikerült érzelmi rendszerünkre is hangolódnunk valamelyest. Még biztosabban előkerülnek azok a mindennapi gondjaink, problémáink, amelyek gátolják vágyott békénket jelen pillanatban. A depresszió fokozatos elmélyülése szempontjából is rendkívül fontos és alapvető jelenség ez. Minél inkább befelé forduló, meditatív személyiség valaki, annál inkább hozzáfér érzelmi rendszere negatív üzeneteihez is. Vagyis, ha éppen kicsit boldogtalannak érezzük magunkat és nem teszünk semmit ennek megszüntetésére, ezeket az erős és vágyunkkal ellentétes gondolatokat, vagy kényelmetlen érzéseket, érzelmi rendszerünk gyakran felszínre hozza, figyelmeztetésként. Méghozzá először enyhe és mindig idegen, elfogadhatatlan, irracionális rossz érzésként, hogy könnyen megkülönböztethessük valódi szomorúságunktól és felismerjük sürgős mellőzhetőségüket. Itt nem árt "észnél" lenni, hiszen mindez nyilván ellentétesen is elsülhet. Ha nem tudjuk miért történik félelmeink gyakori depresszívbe fordulása és félreértelmezzük ezeket, illetve valami bajt sejtünk a háttérben, akkor ez akár kényszeres ellenállássá is alakulhat, mély depresszióig fokozódhat. Pedig, csak boldogok akartunk lenni és érzelmi rendszerünk megmutatta azokat a félelmeinket és gondolatainkat, amiért ez nem sikerül. Tehát ezek rendszeres cáfolásával is elősegíthetjük depresszív terheink lebomlását magunkról. Sose felejtsük, hogy érzelmi rendszerünk, érzelmekkel kommunikál tudatunkkal. Ha nagyon ellentétesen érezzük magunkat, mint ahogy szeretnénk, az csak az erős (pillanatnyi érzésünkkel és gondolatainkkal ellentétes) vágyunk jele. Ennek szélsőségesen megjelenése a depresszió. Figyelmeztető rossz érzés, hogy célunk érdekében sürgősen tegyünk meg amit lehet, gondolataink lecseréléshez. Tehát egyáltalán nem ellentétes eredmény, vagy teljes kudarc. Negatív érzéseink és gondolataink - rövid és hosszú távú - átfordítására is, kiválóan alkalmas a meditáció.

Írj üzenetet a témához:

Név:	(Kötelező, de tetszőleges)
Üzenet:	<b>vastag</b> = vastag <i>dőlt</i> = dőlt [url]link[/url] = ->link
	Küldés

Üzenetek, az újabbak találhatók feljebb: